Csomasz Tóth Kálmán Református Alapfokú Művészeti Iskola

Ugrás a tartalomra Ugrás a láblécre

Csomasz Tóth Kálmán Református Alapfokú Művészeti Iskola

MENÜ

Névadónkról

cs

NÉVADÓNK, CSOMASZ TÓTH KÁLMÁN

Csomasz Tóth Kálmán Tapolcafőn született. 2002-ben ünnepeltük születésének centenáriumát. A Pápai Református Kollégiumban tanult. Mint gyülekezeti lelkipásztor Kaposvárott, Sárkeresztesen, Csurgón és Budapesten szolgált, majd 1952-től 1978-ig - –amikor nyugdíjba vonult –a Budapesti Református Theologiai Akadémia professzora volt. 1962-ben a zenetudományok kandidátusa lett, 1963-ban pedig bölcsészdoktori címet kapott.
Számos könyve, cikkek, tanulmányok százai jelentek meg a különböző egyházi és világi tudományos folyóiratokban, itthon és külföldön egyaránt. Munkásságának bibliográfiája szerint önállóművei, publikációi és a róla szólóírások száma több, mint háromszázötven.
Ez az életmű azonban nemcsak terjedelmében figyelemreméltó, hanem nagy érték forrás jellege miatt is, másrészt üzenete ma is aktuális üzenet a gyülekezeti éneklés számára. Ugyanakkor Csomasz Tóth Kálmán a Magyarországi Református Egyház azon kevés tudósai közétartozik, akik elévülhetetlent alkottak az utóbbi 50 évben az egyetemes tudomány területén is. Ennek kiemelkedő példája „A XVI. Század magyar dallamai”(RMDT I.) című, 1958-ban megjelent műve.
Kutatásainak, tudományos munkájának jelentős hányada, énekes-könyvünk hymnológiai megalapozását szolgálta. Életműve elválaszthatatlan egyházunk mindennapjaitól, hiszen istentiszteleteinken abból az énekes-könyvből énekel a magyarországi –sőt egyre inkább a teljes magyar –reformátusság, amely az ő tudós kutatómunkájának az eredménye.
Csomasz Tóth Kálmán a reformációkori magyar énekkincset nemcsak feltárta, rendszerezte majd annak legértékesebbjeit az énekeskönyvben közreadta, hanem pedagógiai, didaktikai karakterű publikációival, cikksorozataival a használatba vett énekeskönyv további gondozását, útegyengetését is végezte. Fel nem adott szándéka volt ezt a reformátori hagyatékot –más ízlésre nevelt, értékvesztett igénytelenséggel éneklő gyülekezeteinkkel megkedveltetni, és megtanítani egyházunk népét szívvel és értelemmel énekelni!